• Ludmil Siskov, Grand Prix

Év
1969

Technika
Akril

Anyag
Vászon

Méret
140×200 cm

Jelzés
J.j.l.: SISKOV 69

Kategória
Festmény

AZ ELSŐKÉNT EMIGRÁLT IPARTERVES

Ludmil Siskov a magyar neo-avantgárd és a pop art talán legegzotikusabb figurája. Bolgár arisztokrata családból származó síelőként került Magyarországra az 1950-es évek végén. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten, miközben jazz zongoristaként kereste a kenyerét. Részt vett a 60-as évekbeli új magyar művészet legendás kiállításain, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója által rendezett, zsűri nélküli Studió 66 seregszemlén, majd utána a magyar neoavantgárdnak formát és arcot adó első IPARTERV-kiállításon 1968-ban. A következő évben Siskov már emigrált Bécsbe, így kikerült a magyar művészettörténet látóköréből. Ennek is köszönhető, hogy csak az utóbbi pár évben fedezték újra fel korai pop art festményeit. A Ludwig Múzeum 2015-ös „Ludwig Goes Pop” című tárlatán három képe szerepelt (közte a „Grand Prix”), míg a Kieselbach Aukciósház téli árverésén tekintélyes áron talált gazdára a „Leukipposz lányainak elrablása” c. (1969) vászna.

AMERIKÁS JEGYEK

A nemzetközi pop art kutatók szemét sokáig teljesen elkápráztatta az amerikai szupersztárok ragyogása, Warhol banális mintákat ismétlő szitanyomatai vagy Roy Lichtenstein képregényekből kinagyított raszterpontjai. Tavaly azonban sok minden megváltozott, a világ vezető csúcsintézményei rájöttek, hogy szélesíteni kell a látókörükön, így bevezették a „nemzetközi pop” (Walker Art Center) és a „globális pop” (Tate Modern) egész glóbuszt pásztázó kifejezését. Ebbe már belefér a magyar pop art művészet is, ami persze bizonyos kérdéseket másképp vet fel, mint az észak-amerikai nagytestvér. Ami a legendás manhattani Leo Castelli galériában azért volt megbotránkoztató, mert a leghétköznapibb motívumokat emelte be a grand art világába, az a keleti blokkban a gyanús imperialista szentimentalizmusa miatt vált veszélyessé.

POP ART ÓRIÁS

Siskov – mintha nem is a vasfüggönyön innen tanult volna – egész virtuózul használta a „kapitalista” pop art friss eszközeit, a színes, homogén csíkokat, a kompozícióba illesztett számokat és az aeroszol hanyag modellálását. A hatalmas méretű vásznon látványosan halmozódnak egymásra a rétegek: megfolyó híg festékcseppek, visszakapart felület, márványos erezet, hálóminták, spray-nyomok, csíkok és sávok. A fotókollázs-szerűen komponált képet bukósisakos, védőszemüveges autóversenyzők uralják, térben lebegő, dinamikus felhő-kompozícióba rendeződve. Mind a csillogó autóverseny, mind a pop artos stílusjegyek egy olyan nyugatos esztétikai világot teremtettek a 60-as évek végi szocialista Magyarországon, amely a korabeli közönség számára szédületesen modernek tűnt, a hatalomnak számára viszont veszélyes politikai állásfoglalásnak. Nem lehet vitás, hogy az évtizedekig a Nemzeti Galériában letétként őrzött „Grand Prix” a magyar pop art egyik látványos fő műve.

Megosztom másokkal:

Ludmil Siskov

Szófia, 1936. –

Arisztokrata családban született.  Zeneszerzést és zongorajátékot, majd festést tanult Szófiában. Síelőként érkezett Magyarországra, majd 1958-ban letelepedett. A Képzőművészeti Főiskolán festést és restaurálást tanult. Mestere Bernáth Aurél volt.  A főiskola mellett zongoristaként dolgozott. A főiskolán került kapcsolatba Lakner Lászlóval és Szabó Ákossal.   1968-ban alapító tagja volt az “Iparterv”  művészcsoportnak. Arisztokrata zenész, sportoló, festő és a társasági élet központi figurájaként a csoport egyik vezéralakjává vált. Részt vett a magyar neoavantgrad két fő kiállításán az Iparterv-székházban. Siskov volt volt a “legamerikaibb” iparterves.  Egyéni kiállítása volt a KFKI-ben és a Szépművészeti Múzeumban. 1969-től Bécs közelében, Ausztriában él. Az Iparterv-kiállításokon Siskov témaválasztása volt a “legamerikaibb”. Sejtelmes hátterei előtt graffiti szerűen  megfestett jazz-zenészek, rugby játékosok, asztronauták és autóversenyzők játsszák a főszerepet. A nyugati tömegkultúra jelenségei, melyek az illúziókeltés mesterségbeli tökéletességének bagatelizálásával az akadémizmus hagyományos művészetfelfogásának megkérdőjelezését is magukban hordták.  Festményeivel  a nyugati vizuális kultúra bálványait hozta Kelet-Európa kiüresedett világába.

Megosztom másokkal:
Ludmil Siskov, Grand Prix

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

* Kötelező kitölteni
A hírlevél feliratkozással hozzájárulsz ahhoz, hogy megadott személyes adataid kezeljük. Az adatkezelésről további tájékoztatások itt érhetőek el.